Ebben a bejegyzésben egy másik oldalon megjelent cikket ajánlok a figyelmetekbe. Az edukációt nagyon fontosnak tartom, éppen azért, hogy szélesebb körben elfogadják a magamhoz hasonló, pszichológusként dolgozók munkáját, és azokat se vessék meg, akik ezt a módszert használják saját gyógyulásuk és előremenetelük érdekében.
A legtöbb reakció, amivel találkozok, ha engem egy beszélgetésben megemlítenek a munkahelyemen, ahol sport szakpszichológusként dolgozom:
- Gyermekek esetében majdnem elsírják magukat a lurkók
- „Minek menjek, nem vagyok én bolond!” felkiáltás hangzik el azonnal.
Mindennapi munkámban tapasztalom, hogy sokszor nem a mélyen lakozó problémák feltárása és megoldása a cél, inkább csak az a megértő, támogató beszélgetés, ami a későbbiekben elindít téged azon az úton, amit nehézségekkel, fájdalmakkal, de be szeretnél járni. TE vagy a középpontban, saját magadnak, a szakember pedig csak támogatva elkísér ezen az utazáson. A munka nagyobb része pedig a kliensnél van, éppen annyi, amennyire meg tudja magának engedni a változást, változtatást. Előszőr félelmetesnek tűnik, aztán amikor ráérzel az ízére, megérzed, az életed irányítása a kezedbe kerül. És ez az, ami igazán felszabadító érzés!
Íme a cikk, összefoglalva a pszichológiai munka egyik erősségét.
